Der Systemdenker

"En ce qui concerne les choses humaines, ne pas rire, ne pas pleurer, ne pas s'indigner, mais comprendre." (Spinoza)

Nem sokkal azután, hogy szerződést kötött a Binggel, a Francia Nemzeti Könyvtár úgy döntött, szerteágazóbb visszakereshetőséget biztosít digitális gyűjteménye számára. Ennek eszköze a szemantikus web, közelebbről az Exalead cég CloudView alkalmazása, amely keresőmotor egy kaotikus adathalmazból automatizált módon kreál strukturált információforrást.

Hogy egyébként a francia kormány mily mértékben elhivatott a digitalizálás ügyét illetően, jól példázza, hogy április 27-én Nicolas Sarkozy bejelentette egy Nemzeti Digitalizálási Tanács (Conseil national du numérique) létrehozását. A tanács tagjai – 18 jeles szakember – az információs szektorral kapcsolatos meglátásaik tolmácsolásával támogatják a kormányzat munkáját. Nem sokkal ezután, május elején látott napvilágot a hír, hogy a párizsi Sainte-Geneviève könyvtár belefogott mintegy 80 ezer oldalnyi, az állományában található ritka kiadvány digitalizálásába, köztük 132 ősnyomtatványáéba. Legyünk pontosak: voltaképp digitalizáltatásról van itt szó, lévén a munkát egy külső cég, a Diadeis végzi.

Érdemes megnézni ezeket a fotókat. Jord den Hollande, holland építész agyából pattant ki a szállítható konténerkönyvtár ötlete. Így azok a diákok se maradnak ki a könyvtári ellátásból, akiknek az iskolája – megfelelő helyiség híján – nem rendelkezik saját könyvtári állománnyal.
Alul a szabadpolcok, fent az olvasóterem, a két szint között pedig az üvegpadló, hogy a felnőttek lentről is jól lássák, mit csinálnak fent a gyermekeik. És a nagy ötlet, hogy az üveg felnagyítja a gyerekeket, akik így óriásoknak hatnak, maga a könyvtár pedig elvarázsolt kastély benyomását kelti.

Ez a környezet talán kedvet csinál az olvasáshoz, amely utóbbi egyébként hasznos elfoglaltság, bárki bármit állít. Ezt látszik bizonyítani ugyanis Laurent Cohen agykutatónak és munkatársainak a Science magazinban publikált cikke is, amely röviden arról szól, hogy mind az olvasás elsajátítása (történjék bár felnőttkorban), mind maga az olvasás jótékony módon módosítják az agynak azokat a régióit, amelyek a nyelvi kommunikációért felelősek (lett légyen szó írott vagy beszélt nyelvről).

Múlt héten kiadott nyilatkozatában az IFLA arra hívja fel a figyelmet, hogy a publikált tudományos információ terjesztésének jelen formája, az előfizetéses modell mostanra tarthatatlanná vált, lévén nem kifizetődő sem a szerző, sem az információ fogyasztója, azaz a felhasználó, sem a közvetítő, azaz a könyvtár számára.

Míg a szerző méltán frusztrált, hogy kutatási eredményei nem jutnak el minden érdekelt félhez, és így a megérdemelt elismerés is el-elmaradozik, addig az olvasót az információk hozzáférhetetlen volta, valamint az abból eredő hatékonytalanság aggasztja, miközben a könyvtárosnak az emelkedő előfizetési díjak miatt fő a feje. A nyílt hozzáférés egyszerre gyógyír minderre. Legalábbis ezt sugallja a nyilatkozat, amely arra buzdítja a könyvtárakat, hogy minden szinten támogassák az Open Access (OA) immáron globálissá növekedett mozgalmát.

Az IFLA jó példával kíván elöl járni, ezért tervezi, hogy publikációit maga is ingyenesen hozzáférhetővé teszi a nyilvánosság számára.

Ez év februárjában jelentette be az izraeli Digitális Információs Szolgáltatások Egyetemközi Központja, a MALMAD, hogy világszerte ismert és használt, népszerű központi katalógusának interfészét a nyílt forráskódú VuFind-ra cseréli. Utóbbi a hagyományos OPAC kiváltására szolgáló, a keresést a katalógus rekordjain kívül a könyvtár tulajdonát képező (vagy nyílt hozzáférésű) egyéb digitális objektumokra (előfizetett e-folyóiratokra, intézményi repozitóriumokra, bibliográfiákra stb.) kiterjesztő, több modulból felépülő ingyenes (GPL licencű) könyvtári portálrendszer, amelyet könyvtárak fejlesztenek könyvtárak számára.

Az Izraeli Közös Katalógus (Israel Union List) keresőfelülete, a tendenciának behódolva, megjelenésében a Google-re hajaz: egyetlen keresőmezőt foglal magában, valamint – természetesen – egy linket a speciális (advanced) kereséshez. A találatok a  jobb oldalon felsorolt szempontok (intézmény, formátum, szerző, nyelv, régió) alapján szűkíthetők:

Ha valaki a régi (klasszikus) felülethez ragaszkodik, az továbbra is elérhető.

Egy új, pontosabban új értelmet nyerő fogalommal szöszölnek újabban az információs szakik világszerte. Ez a kurátor (angolul: curator, franciául: curateur), avagy a kurátorság (curation), amelyben egyesek a Web megújulását ünneplik, erről tanúskodik legalábbis az ez év február elején Párizsban megrendezett konferencia címe: “La curation, avenir du web?” (“A kurátorság – a web jövője?”). Mások szkeptikusak, és úgy érvelnek, nincs új a nap alatt: a három (web)kurátorsággal kapcsolatban emlegetett webes szolgáltatás (Paper.li, Scoop.it és Pearl Trees) közül az egyik (az utóbbi) nem is olyan új, másrészt az információkat eddig is szűrtük, válogattuk, egymás figyelmébe ajánlottuk, más szóval lájkoltunk, blogbejegyzéseket írtunk, kommenteltünk, RSS feedeltünk hasonlóképpen, ahogy a webkurátorok, akik esetleg mindezeket az említett spéci oldalakon követik el, valamint más nevekkel illetik. A kurátorság ugyanis nagyjából arról szól, hogy tematikus gyűjteményeket hozunk létre, pontosabban összegyűjtjük az érdeklődésünkre számot tartó témába vágó információkat, szűrjük, szelektáljuk őket, majd megosztjuk másokkal.  (Lásd a lenti videót!) Kérdés azonban, hogy mennyire kerekedik felül a mennyiségi szempont a minőségin. Nem járunk-e úgy, mint amikor egy túl általános témában keresgélve nem találjuk a valóban releváns, pontos információt?

A legfontosabb probléma tehát, ami a kurátorkodással kapcsolatban felmerül, hogy félő, több redundanciát, zajt  termel, mint amennyivel megkönnyíti az információkhoz való hozzáférést. A megosztandó, rendszerezendő tartalmakat pedig valakiknek továbbra is létre kell hozniuk ugyebár…

(A kurátor szó jelentésváltozását Lorcan Dempsey tavaly (2010) júliusában regisztrálta egy blogbejegyzésében.)

A KidRex nem újdonság, de magyarul még nem sokan írtak róla. Én sem fogok sokat, csupán a lényeget: a Google keresőmotort használja a megfelelő biztonsági beállításokkal. Érdemes tesztelgetni. A “bombázó” vagy a “szex” szavakra keresve például a következő oldalt kapjuk:

A "bombázó" szó keresésének találata a KidRexbenA “bombázó” tehát “katonai repülőgépként” se hoz találatot. Hogy a biztonsági szűrő még közel nem a tökéletes, arról tanúskodik a “csajok” szóra való rákeresés legelső találata is. A működtetők ugyanakkor számítanak az építő visszajelzésekre, így lehetőség van egy “weboldal eltávolítási kérelem” kitöltésére.

Bizonyára nem egyedi, mindenesetre jómagam kifejezetten ötletesnek és rokonszenvesnek találom Komoróczy Szonja megoldását, amellyel egy régebbi hebraisztikai kurzus netről letölthető handoutjában találkoztam. A jiddis nyelv és kultúra kiváló szakértője a zsidó vallási ünnepekre vonatkozó ismeretek elsajátításához három szépirodalmi művet ad meg választható kötelező irodalom gyanánt, ezek:

Pearl Abraham: A rabbi lánya (Budapest: Ulpius, 2002)
Tova Mirvis: A betért (Budapest: Ulpius, 2004)
Lilian Nattel: A stetl lánya (Budapest: Ulpius, 2004).

Utóbbinak részét képezi egy Komoróczy Szonja által összeállított szójegyzék a főként jiddis nyelvű, vallási vonatkozású kifejezések magyarázatára.

A három regény úgy teljesíti a szórakoztatva tanítás küldetését, ismertetve-magyarázva a zsidó vallásos hagyományokhoz kapcsolódó szokásokat, kifejezéseket, mintha valóban e célból íródott volna.

Külön öröm, hogy az Ulpius-ház felkarolta a témát, és sorra jelenteti meg mind a klasszikus, mind a mai, kortárs zsidó irodalomból mindazokat a műveket, amelyek a magyarországi olvasó érdeklődésére számot tarthatnak.

A Library Journal Nancy Pearlt választotta a 2011-es Év Könyvtárosának.

A nyugalmazott seattlei  könyvtáros rengeteget tett az olvasás, illetve a könyvtárak népszerűsítéséért.  “Book Lust” (jobb híján: “Könyvszenvedély”) című könyvsorozatában kedvenc műveit ajánlja olvasásra. Ő indította útjára az  “If All of Seattle Read the Same Book” (“Ha egész Seattle ugyanazt a könyvet olvassa”) elnevezésű programot, amely azután “One City One Book” (“Egy város – egy könyv”) címen vált ismertté, és terjedt városról városra Amerika-szerte. A program koncepciója voltaképp egy olvasókör kialakítása az érintett település minél több lakosának bevonásával.

A Nancy Pearlről mintázott akcióhős figura egy tipikus pozitúrában, a szájához emelt mutatóujjával pisszeg csöndre minket:

Nancy Pearl mint akcióhős

A Google új, a szóelőfordulások gyakoriságát grafikusan megjelenítő szolgáltatásáról már több magyar nyelvű poszt is napvilágot látott. Közülük némelyik jogos kritikákat fogalmaz meg a színvonalat illetően. Ennek ellenére érdekes megnéznünk, bizonyos kulturális, társadalmi, politikai trendek miként követhetők nyomon a szóelőfordulási statisztikák tükrében.

Erre hívja fel a figyelmet Mary Joyce blogbejegyzése, amelyből kiderül, hogy a háború (‘war’) és a béke (‘peace’) szavak használata – nem meglepő módon – a két világháború alatt különösen megnövekedett. Ami érdekes, hogy a két szó gyakorisága pozitív korrelációt mutat a demokrácia (‘democracy’) szóéval, ami Joyce meglátása szerint a propagandisztikus tartalmak megszaporodásából következik (“A demokráciért harcolunk az elnyomó – fasiszta, kommunista – diktatúrák ellen!”). Egy másik ábra agay’, ‘queer’ és ‘homosexual’ szavak használatára vonatkozó statisztikai görbéket jeleníti meg. Kiolvasható belőle, hogy miként nyert teret a ‘homoszexuális’ kifejezés azt követően, hogy a homoszexualitást 1952-ben a National Institute of Mental Health mentális rendellenességként határozta meg. Ugyane dátum jelöli ki a huszadik század elejétől egyre gyakrabban használt, korábban derogatív értelmű, mostanra újra definiált ‘queer’ szó mélyrepülésének kezdetét. A ‘gay’ szó görbéje a melegjogi mozgalmak megjelenésétől (1980-as évek eleje) kezdve ível meredeken felfelé. Joyce harmadik grafikonja Isten egyre ritkuló jelenlétére hívja fel a figyelmet. Mármint a Google által beszkennelt könyveken belül. Hogy egészen pontosak legyünk, e jelenlét körülbelül 1920 óta nagyjából stagnál.

A 126 tagkönyvtárat magába tömörítő amerikai Tudományos Könyvtárak Szövetsége (Association of Research Libraries – ARL) még 2009 decemberében, a gazdasági megszorítások teremtette új helyzettől is ösztökélve indította el azt a projektet, amely a könyvtári tevékenység költség-haszon típusú elemzésén túl arra vállalkozik, hogy különböző módszerek és eszközök kifejlesztése és tesztelése révén segítse a kollégákat a költséghatékony szolgáltatások és  megtérülő befektetésnek ígérkező termékek kiválasztásában. A három évesre szánt, így várhatóan 2012-ben záruló projekt tavaly év végén elindított weboldalán elérhető egy bibliográfiai adatbázis, amelyben az előbbiekben megfogalmazott célok megvalósításához lelhetünk hasznos segédleteket. Az adatbázisban a témával foglalkozó könyvek leírásai mellett folyóiratcikkeket, konferenciaelőadások anyagait, vonatkozó weboldalak linkjeit stb. találjuk.

A projekt második fázisában véghez vitt felmérés nyolc ország nyolc felsőoktatási könyvtárában vizsgálta a befektetett pénzösszegek megtérülését. Ahogy kiderült, az egy pénzegységre jutó megtérülés 15,54:1 és 0,64:1 között mozog. Nyolc országból hatban nagyobb, mint 1:1. A felmérésről beszámoló cikk itt elérhető.