A KATALIST-en napvilágot látott egy felhívás:

“Kedves Kollégák,

A KIT keresi az elmúlt 20 év 10 legérdekesebb / leghasznosabb könyvtár(politika)i helyzetfeltáró, megoldást kereső publikációját. Ezek listáját a lapban közre is szeretnék tenni. Amennyiben ismer a fentieknek megfelelő cikket, tanulmányt, rögzített előadást, kérjük, annak bibliográfiai adatait (lehetőség szerint linkkel vagy csatolt dokumentummal) küldje meg W. Kovács Ágnesnek, a következő KIT-lapszám szerkesztőjének a email hidden; JavaScript is required címre.

Köszönettel,

W. Kovács Ágnes, Mikulás Gábor

a KIT szerkesztők”

A magyar helyzetre vonatkozóan nincsenek cikkjavaslataim, ugyanakkor ide citálok néhány szemelvényt általam referált lengyel cikkekből. (Nem tudom, hogy hasonlóan bátor és a könyvtárvezetőkkel szemben kritikus megnyilatkozásokat találni-e a magyarországi szaksajtóban.)

“Lengyelországban a könyvtárosság a legalacsonyabb presztízsű hivatások közé tartozik. A vonatkozó felmérések jószerivel nem is számolnak a könyvtárosokkal, ahogy a politika látókörében sincsenek benne a könyvtárak. A megbecsültség alacsony foka nyilvánvalóan összefügg az ugyancsak alacsony bérezéssel.

A helyzet egészen más Európa szerencsésebb felén. Nagy Britanniában egy felsőoktatási könyvtáros átlagban évi 120 ezer eurót keres, szemben lengyel társával, akinek havi nettó keresete 10 éves munkaviszony után kb. 1150 złoty (cca. 260 euró), s ezzel a levélhordókkal és a bolti eladókkal sorolható egy fizetési kategóriába. Elmondható ugyanakkor, hogy a lengyel könyvtárosok nyelvtudásban, műszaki-informatikai ismeretek tekintetében nem maradnak el nyugati kollégáiktól, amit azonban még tanulniuk kellene: érdekeik megfelelő szintű képviselete.

A cikk szerzője azt javasolja, hogy a könyvtárosok próbáljanak töretlen optimizmussal, a helyzet megváltoztathatóságába vetett hittel tekinteni a jövőbe. Próbáljanak meg kiutat keresni a problémákra, még ha a jelenlegi bérek és könyvtárosi karrierlehetőségek nem is hatnak túl ösztönzően. A szükségszerű változásokkal együtt jár, hogy a képzetlen és szakmailag motiválatlan munkaerőktől megszabadulnak a könyvtárak, ami pozitívan befolyásolja majd a szakma megítélését. A változások tervszerű levezényléséhez, koordinálásához meg kell teremteni a könyvtárosi együttműködés megfelelő fórumait. A szerző ennek érdekében javaslatot tesz egy lengyel könyvtáros szakszervezet megalakítására.” (A referált cikk: BEZZUBIK, Edyta: Rozważania o sytuacji zawodowej bibliotekarzy w Polsce. In: Poradnik bibliotekarza, (2008) 11., p. 3-6.)

“A szerző úgy látja, hogy a könyvtárak vezetői jelenleg hajlamosak az „oszd meg és uralkodj” elvét alkalmazni, nem egyszer erkölcsileg kifogásolható helyzetbe kényszerítve beosztottjaikat, akik minderre konformizmussal, konfrontáció-kerüléssel, a passzivitásba való visszavonulással válaszolnak, amely attitűd a szolidaritás teljes hiányából, a közösségi érdek megtagadásából, az egyéni érdek mindenek elé helyezéséből táplálkozik.” (A referált cikk: SADOWSKA, Jadwiga: Na marginesie zarządzania – uczestnictwo w zarządzaniu biblioteką. In: Bibliotekarz, (2009) 11., p. 2-5.)

“A szerző szerint kétséges, hogy a könyvtárvezetők kellő figyelmet fordítanak a béren kívüli motivációs eszközök alkalmazására. Gyakran úgy vélekednek, a munkatárs megkapja a bérét, cserébe teljesítsen, ahogy tud. Még rosszabb eset, amikor a vezető úgy próbálja motiválni beosztottjait, hogy fenyegető légkört teremtve félelemben és bizonytalanságban tartja őket.” (A referált cikk: SADOWSKA, Jadwiga: Na marginesie zarządzania – motywacja pozapłacowa. In: Bibliotekarz, (2009) 12., p. 9-12.)

“A tapasztalat azt mutatja, hogy Lengyelországban a könyvtári karriert befolyásoló környezet elsősorban az ismeretségi hálót, a pártokhoz való kötődést, az önkormányzatokhoz fűződő viszonyt jelenti. Gyakorta kerülnek ugyanis a könyvtárak élére olyan emberek, akiknek nincsen közük a szakmához, akiknek valamiféle kulcspozícióra van szükségük, hogy átvészeljék a számukra nem kedvező időket: hogy valahogy kihúzzák, amíg nem kerül valami jobb. Ha mégis ragaszkodnak valami szakmai múlthoz, akkor a pályázati kiírások tanúsága szerint ez 2-3 év (vagy kevesebb) könyvtári tapasztalatot jelent, és egészen mellékes, hogy az illető e 2-3 év alatt valóban fölvérteződött valamiféle szaktudással, vagy csak lézengett a könyvtárban. Tanulságos ugyancsak, hogy a lengyel könyvtárosok egyesülete véleményezheti a vezetői pályázatokat, de a véleményét legtöbbször nem veszik figyelembe.” (A referált cikk: SADOWSKA, Jadwiga: Na marginesie zarządzania – kariera w bibliotece. In: Bibliotekarz, (2010) 2., p. 2-5.)

(A referátumok a Könyvtári Figyelőben jelentek meg, és a HUMANUS adatbázisban teljes valójukban elérhetők.)