A Guardian beszámol a British Library (BL) új kiállításáról, amely az angol nyelv 1500 éves történetét mutatja be az angolszász rúnáktól Swift, az angol nyelv védelmére hivatott intézmény (vö. Académie Française) felállítását szorgalmazó felhívásán keresztül egy a Viktoriánus időkből származó pamfletig, amely az alsó-középosztálybeli olvasóinak azt javasolja, hogy a társadalmi felemelkedés érdekében felejtsék el ama rossz szokásukat, hogy a szavak elején nem ejtik a ‘h’ hangot. A cikkből kiderül, hogy a pamflet szerzője ugyanakkor pl. a “hospital” szó esetében nem javasolja a kezdő mássalhangzó elhagyását. A BL megszólaltatott szociolingvista szakértője szerint annak ellenére ejtjük ezt a szót a mai módon, hogy a 19. század előtt még néma volt a ‘h’, később azonban egy jókora füles volt a jutalma annak, aki ki merte ejteni.

Az érdekességek között említendő egy 1867-es kiadású mű (“Gleanings From the Harvest-Fields of Literature”), az ebben található egyik költeményben Charles C. Bombaugh a következő, SMS-be illő rövidítésekkel él: “He says he loves U 2 X S,/ U R virtuous and Y’s,/ In X L N C U X L/ All others in his i’s.” Ejtsd: “He says he loves you to excess / You are virtuous and wise, / In excellence you excel / All others in his eyes”.

(A hír forrása.)