Der Systemdenker

"En ce qui concerne les choses humaines, ne pas rire, ne pas pleurer, ne pas s'indigner, mais comprendre." (Spinoza)

Alighogy megjelent írásom az integrált könyvtári rendszerek utódjának tekintett könyvtári szolgáltatási platformokról (némi piaci kitekintéssel, vázolva a fontosabb trendeket, kitérve egyes elterjedtebb termékek, szolgáltatások ismertetésére), kijött a hír, hogy a ProQuest megvásárolta az – elsősorban az Aleph, Alma, Primo termékeiről ismert – Ex Librist, amelynek hivatalos új neve e bejegyzés címében található. Hogy mi lesz ennek a hatása a könyvtári információs technológia világára, persze egyelőre nemigen tudni. (Vannak azért némi tapogatózások: http://www.sr.ithaka.org/blog/what-are-the-larger-implications-of-proquests-acquisition-of-exlibris/, http://americanlibrariesmagazine.org/blogs/the-scoop/proquest-to-acquire-ex-libris/http://thoughts.care-affiliates.com/2015/10/another-perspective-on-proquest-buying.html.)

A cikkem könyvészeti adatai egyébiránt:

Könyvtári szolgáltatási platformok, avagy ami az IKR-ek után következik, Könyvtári Figyelő, 61(3). 2015. pp. 359-371.

A Francia Nemzeti Könyvtár (BnF) és az Hachette Livre új, közös szolgáltatásának köszönhetően újra megvásárolható a XIV-XIX. század közötti francia könyvtermés egy jelentős része, mindenekelőtt azok a munkák, amelyeket a legtöbben tekintettek meg a BnF digitális könyvtárában, a Gallica oldalán.

Íme a szolgáltatást bemutató rövidke videó:

A mai nappal indította el a Francia Nemzeti Könyvtár (BnF) azt az adatbázist, amelynek felállítását a 20. században megjelent, kereskedelmi forgalomban nem kapható könyvek digitális felhasználásáról szóló törvény rendeli el.

A szellemesen ReLIRE-re (jelentése: újraolvas) keresztelt adatbázisból a vonatkozó jogokat tulajdonló kiadók vagy szerzők töröltethetik az egyes műveket, a nyilvántartásba kerülést követő hat hónapon belül. Ilyen irányú igényüket egy erre a célra készített űrlap kitöltésével jelenthetik be. A miniszter által megbízott közös jogkezelő szervezetnek három hónapja van, hogy megvizsgálja, az igény benyújtója valóban rendelkezik-e a felhasználási jogok felett.

A Könyvtári Egyesületek és Szervezetek Nemzetközi Szövetsége (International Federation of Librarian Associations and Institutions , IFLA) 2013 februárjában jelentette meg az e-könyvek könyvtári kölcsönzésével kapcsolatos állásfoglalását. Az ebben megfogalmazott alapelvek – a közlemény preambuluma szerint – arra a feltételezésre építenek, hogy ha a könyvtárak és kiadók be akarják tölteni küldetésüket, nevezetesen az információk és ismeretek eljuttatását a közösség tagjaihoz, közös érdekük megállapodni az e-könyvek könyvtári licencelésének méltányos feltételeiről.

A megfogalmazott főbb alapelvek értelmében a könyvtárak számára lehetővé kell tenni, hogy rugalmas feltételek mellett vásároljanak vagy licenceljenek e-könyveket. Ennek módja, ha a licencmegállapodások különböző kikötéseket tartalmaznak például arra vonatkozóan, hogy mennyi a kiadványhoz egyidejűleg hozzáférő (ún. konkurens) felhasználók száma; az időtartam, ameddig a könyvtár az e-könyvet olvasói számára elérhetővé teheti; avagy az engedélyezett kölcsönzések száma. Mindemellett érdemes lehetőséget biztosítani arra, hogy az állandó hozzáférést az olvasók, ha úgy tartja kedvük, megvásárolhassák. Az állásfoglalás szerint a licencfeltételek megfogalmazásakor figyelemmel kell lenni a műrészletek másolásának, illetve – állandó hozzáférést biztosító licenc esetén – a megőrzési célú konverziónak a lehetőségére, nem elfeledkezve a könyvtárközi kölcsönzésről, valamint a műveknek a látássérültek számára való hozzáférhetővé tételéről, amely utóbbi magában foglalhatja a formátum megváltoztathatóságának igényét. Az IFLA közleménye az alapelvek között említi továbbá, hogy a könyvtár által kölcsönzésre kínált e-könyveknek olyan formátumúaknak kell lenniük, hogy azokat minden manapság használatos e-könyv olvasó készüléken olvasni lehessen. Nem mellékes az állásfoglalásnak az a kitétele, amely arra hívja fel a figyelmet, hogy elejét kell venni annak, hogy a kiadók, a szerzők vagy a terjesztők elzárkózzanak az e-kiadványok könyvtárak számára történő forgalmazásától. Ennek ajánlott módja a méltányosként elfogadott licenckondíciók rögzítése a nemzeti szintű jogi szabályozásban.

Az állásfoglalás teljes szövege letölthető innen, egyelőre csak angol nyelven.

A magyar nyelvű változat előre láthatóan a Könyvtári Figyelő 2013/2. számában jelenik majd meg.

A lengyelországi választásokon több mint tíz százalékot szerzett Janusz Palikot mozgalma, a liberális Ruch Palikota. Ez alkalomból jelent meg riport a Gazeta Wyborcza legutóbbi hétvégi (2011. okt. 15-16-i) számában a párt alapítójáról/vezetőjéről. Ebből kiderül, hogy Palikot az utóbbi években több millió złoty értékben vásárolt könyveket a lengyel könyvtárak számára (1 złoty = kb. 70 Ft), valamint nem sajnálja a pénzt az alternatív színjátszás támogatására sem. Palikot, aki mellékesen diszgráfiás, saját bevallása szerint jelenleg 40 millió złoty, mintegy 2 700 000 000 Ft értékű vagyonnal bír.

A Kongresszusi Könyvtár “National Digital Information Infrastructure and Preservation Program” (NDIIPP) elnevezésű kezdeményezése egy a digitális tartalmak hosszú távú megőrzését és hozzáférhetővé tételét szolgáló stratégia kidolgozásának céljával jött létre. Nem csekély eredmény a részükről, hogy a Zepheira nevű szervezettel együttműködésben kidolgoztak egy nyílt forráskódú alapokon nyugvó, ingyenes szoftverplatformot, a Recollectiont, amely a digitális gyűjtemények korszerű megjelenítését, a bibliográfiai (és más) adatbázisok rekordjainak egyéb tartalmakkal (interaktív térkép, címkefelhő stb.) való kiegészítését teszi lehetővé, méghozzá mindezt nem elhanyagolhatóan egyszerű módon. Íme a bemutató.

Sokan nem is tudják, hogy ha úgy gugliznak a neten, hogy közben be vannak jelentkezve a Google Fiókjukba, a kereső alapértelmezésben elmenti a kereséseiket, valamint regisztrálja, hogy a találatok közül melyek voltak azok, amelyeket megtekintésre érdemesnek gondoltak. A nyilvánvaló cél ugyebár, hogy minél inkább személyre szabott, avagy ízlésünkre való, érdeklődési körünknek megfelelő találatokra akadjunk.

Az ízlésen és érdeklődésen túl egyebeket is, például politikai beállítottságunkat, pártszimpátiánkat, vallási hovatartozásunkat is említhetnénk, és éppen ezekben rejlik a személyre szabott keresésnek az a nem túl imponáló sajátossága, amellyel az utóbbi időben több írás, így például Phil Bradley egy blogbejegyzése, valamint egy nemrég megjelent könyv is foglalkozik. Amiről szó van, az a megerősítési torzítás, angolul “confirmation bias” jelensége, amely közelebbről az embernek arra a hajlamára utal, hogy olyan forrásokból szerezze be információit, amelyek megerősítik előzetes hipotéziseit. A keresőmotor, amelytől azt várnánk, hogy mindenkinek mindenhol ugyanazokat a találatokat hozza, a személyre szabottság révén eme hajlam kiszolgálására szegődik. Olyan ez, ahogy a fent említett (pontosabban belinkelt), Eli Pariser által írt The Filter Bubble: What the Internet Is Hiding from You című műről megjelentetett kritikájában a The New York Review of Books cikkírója a szerzőt idézve találóan megjegyzi, mintha egy enciklopédiát ugyanannál a témánál fellapozva, mindenki más és más tartalmú szócikket találna. A szerző felteszi, hogy a keresési relevancia növelésére törekvő fejlesztés “jótéteményeként” ugyancsak más találati halmazt hoz, ha egy környezetvédő aktivista keresgél a weben a klímaváltozásra vonatkozó információk után, mint ha egy olajcég igazgatója teszi ugyanezt.

Jó hír, hogy a szolgáltatás kikapcsolható. Ennek módja nem olyan egyszerű. A találati oldal alján jó esetben, de valami okból kifolyólag nem mindenkor, megjelenik egy “Személyre szabott beállítások megtekintése” link:

Innen eljutunk egy oldalra, ahol a következő információt találjuk: “Ha lehetséges, a(z) Google személyre szabja a keresési eredményeket az Ön tartózkodási helye és/vagy a közelmúltbeli keresési tevékenysége alapján. Ha bejelentkezett Google Fiókjába, akár még relevánsabb és hasznosabb találatokat kaphat a következők alapján: internetes előzmények”. Az “internetes előzmények” egy link, erre kattintva jutunk el arra az oldalra, ahol kezdeményezhetjük a szolgáltatás szüneteltetését:

Érdemes amúgy megnéznünk, hova, milyen találatokhoz jutunk egy-egy keresés során a személyre szabás kiiktatásával. Phil Bradley tippje, hogy a keresési URL végére biggyesztett “&pws=0” kóddal kikapcsolhatjuk a szolgáltatást. Egy másik javaslat, szintén tőle, hogy az ugyancsak alapértelmezett, IP-cím alapú, a kereső tartózkodási helyével kapcsolatos találatokat előnyben részesítő keresés kiküszöbölésére használjuk a következő webcímet http://www.google.com/ncr (az NRC jelentése: “no country redirect”).

Június 7-e és 14-e között a párizsi  Pompidou Központ arra invitálta látogatóit, hogy vegyenek részt a múzeumban kiállított művekről szóló Wikipedia-szócikkek megfabrikálásában, kooperációban a múzeum dolgozóival, könyvtárosaival, valamint a Wikipedia  szerkesztőivel. A projekt eredményeképpen született szócikkeket az okostelefonunk segítségével is böngészhetjük. A Blinkster alkalmazásnak köszönhetően egy festményről készített fotó alapján eljuthatunk a mű Wikipediában található leírásához. (E megoldásról lásd az alábbi videót!)

Mondogatom egy ideje, hogy a Wikipedia-szócikkek minőségi kontrollját a tudományos élet és a felsőoktatás szereplőinek bevonásával kellene megvalósítani. Ennek egyik módja, hogy bizonyos egyetemi szemináriumokon egy adott témában elkészítendő szócikk megszerkesztését szabják teljesítési feltételül.  Hallomásból tudom, hogy már Magyarországon is vannak ilyen kísérletek. A “Nagy Vállalkozásból” persze a könyvtárak sem maradhatnak ki.

A Lausanne-i Könyvtár és a Wikipedia együttműködésén alapuló Valdensia projekt keretében a tervek szerint a közeljövőben mintegy 800 Vaud kantonbeli személyiség életrajzával bővül majd az online enciklopédia. A projekt a hiteles tartalom garantálása mellett a vaud (vaudois) kulturális örökség széleskörű megismertetését tűzte ki célul. A szócikkeket a Wikipedia szellemében és alapelvei értelmében természetesen az internet közössége tovább bővítheti, korrigálhatja majd.

A megvalósítás menete: a könyvtár munkatársai az életrajzokat a saját rendszerükben hozzák létre, ezután a szövegeket importálják a Wikipediára, ahol megtörténik a szócikkek végső formába öntése. Ami bennem kérdésként egyből felvetődik: mit jelent közelebbről az életrajzok “saját rendszerben” történő rögzítése? Milyen adatformátumban történik mindez? Ésszerűnek tűnne az életrajzok besorolási rekordként való létrehozása, valahogy úgy, ahogy a Francia Nemzeti Könyvtárban történik, ahol a besorolási rekord jóval több kíván lenni, mint az authority kontroll eszköze. Nézzük csak meg, Kossuth Lajosról milyen információkat találunk a BnF-ben! Semmi nem utal arra ugyanakkor, hogy a Lausanne-i Könyvtár biográfiai adatbázisa, ahol például ráakadhatunk a magyar származású svájci (vaudi) író, Ferenc Rákóczy rövid életrajzára, az egyes szócikkeket besorolási rekordként használná, jóllehet vélekedésem szerint ez volna a lehető legtutibb, a más könyvtárakkal, adatbázisokkal való adatcsere lehetőségére is gondoló megoldás.

Egy uniós irányelv (2002/58/EK, 5. cikk., 3. bekezdés) szerint a weboldalak csupán akkor tölthetnek le ún. cookie-kat a felhasználók számítógépeire, ha előzetesen tájékoztatják őket erről, valamint megkapják hozzájárulásukat. Egy márciusi híradás szerint az irányelvet egyetlen európai állam se ültette át jogrendszerébe. Azóta kiderült, hogy Franciaországban a minisztertanács – a nyilvános vitát megkerülve – rendeleti úton megbízta a kormányt, hogy gondoskodjon a Unió által kijelölt határidőig, május 25-éig a direktívának a francia jogba való beillesztéséről.

Hogy az egyébként a reklámcélú és a böngészést megkönnyítő sütik között különbséget nem tevő szabályozás mennyire ésszerűtlen, sőt egyesek szerint egyenesen hülyeség, nem tudom, szorul-e magyarázatra. Egyfelől már most van lehetőségünk olyan böngészőt választani, amelyben letilthatjuk a cookie-k letöltését, avagy módunkban áll “privát böngészést” indítani, másrészt képzeljük el, ha az előbb említett technikákat mellőznénk, és az internetes szörfölésünk során minden egyes weboldal, amelyre elérkezünk, mindenekelőtt egy előugró ablakon tájékoztatna minket a gépünkre küldendő sütijeiről, valamint tudakozódna jóváhagyásunk felől.